NIMFA-FARM

            SZÜKSÉGES?

Ahhoz, hogy egyáltalán el tudjuk dönteni, szükséges-e papagájokat kézzelnevelni vagy sem, először meg kell tudnunk, pontosan mi is az a kézzelnevelés. Mi is az a kézzelnevelés? Önálló életre még képtelen fiókák elválasztása a szülőktől, amikor is egy  mesterségesen előállított kézzelnevelő tápszerrel történik a további nevelése azzal a céllal, hogy az emberhez még jobban kötődjön, őt tekintse „mamájának”.

Mikor szükséges a kézzelnevelés?

• a szülők elhagyták a fiókákat, nem nevelik, bántalmazzák.
• túl nagy a fészekalj, a szülők nem bírnak egyszerre annyi kicsit felnevelni
• elárvultak a fiókák.

Mikor szükségtelen a kézzelnevelés?

• az esetek 90%-ban
• ha azt akarjuk, hogy még jobban – már-már betegesen kötődjön az emberhez.
• ha kiváló „játékszert” akarunk

Ez a divathullám elérte a nimfákat, és bizony ezt jónéhány szaporító ki is használta és konkrétan „állítják”, esküsznek, hogy csak kézzelnevelt nimfák alkalmasak kedvencnek, csak azok a madarak tanulnak meg „beszélni”, trükköket, csak ők válnak igazi családtaggá, ők már nem madarak, mert embernek hiszik magukat, nem kell nekik fajtárs stb. és nem utolsó sorban egy kézzelnevelt nimfáért a normál nimfa árának 4-5X-ét is elkérik, ezzel nem kevés hasznot remélve…

Ausztriában a 2000-es évek elején betiltották a kereskedelmi kézzelnevelést.

Mivel lehet tetézni a bajt? Amikor még nem önálló fiókát adnak el gazdinak „továbbnevelés” céljából, aki jó ha akkor lát életében fiókát, így biztos halálra ítélve a kicsit, ill. mikor egy kézzelnevelt madarat egyedül tartanak

            AMIKOR TÉNYLEG SZÜKSÉGES!

Noha abszolút kézzelnevelés ellenes vagyok, mégis azt vallom, hogy mindenkinek, aki tervezi vagy már épp végzi a tenyésztést, legyen otthon kézzelnevelő tápszere, hiszen az ördög sosem alszik, a szülők bármikor ott hagyhatják a fiókákat, bármikor történhet olyan váratlan esemény, amikor a madarak kézzelnevelésre szorulnak. Erre az esetre mindig fel kell készülnünk, hogy megakadályozzuk az értelmetlen fiókaelhullásokat! Azon kívül, hogy otthon tartunk kézzelnevelő tápszert, szükséges még tudnunk a kézzelnevelés menetét is!

Ha a szülők nem nevelnek, problémák lépnek fel a nevelés során, akkor itt egy kis segítség, de jobb, ha kerestek egy már kézzelnevelést végző embert, aki tud nektek segíteni, meg tudja mutatni, mit hova kell rakni stb.

Fontos, hogy a fiókákat melegen tartsuk. A legjobb, hogyha egy szállítódobozba vagy valami jól szigetelő helyre betesszük, miközben valami úton-módon biztosítunk nekik meleg forrást, ami biztosítja a madarak testhőmérsékletét. Etetéskor a madarakat vegyük ki, rakjuk a CEVA-papírral kibélelt tálba, majd egy steril fecskendő segítségével etessük meg a fiókákat. Az etetés során emeljük fel a fejüket és így a fiókák rendszerint már maguktól kinyitják a csőrüket, ám ha ez nem történik meg, akkor óvatosan nyissuk mi ki és a fecskendővel kellő mennyiségű táplálékkal etessük meg. Nem jó a prognózis, hogyha a fióka csak elfekszik, fejét már nem tudja felemelni, ill. csőrét sem nyitja már ki.

Ami egy sikeres felneveléshez kell:

• Megfelelő minőségű nevelőtáp (Nutribird, Kaytee, Harrison)

• Sok fecskendő
• Különböző méretű tálak
• Sok papírtörlőkendő
• 50-60 wattos melegítőlámpa à 35 cm távolság legyen a lámpa és a fiókák között! Figyelembe kell venni emellett a fiókák viselkedését – ha lihegnek, túl meleg, ha szorosan egymáshoz bújnak, akkor túl hűvös van nekik.

Hogyan készítsük elő a nevelőtápot? Az utasítást kell követnünk. Rendszerint kellően felforrázott és lehűlni hagyott vízzel keverjük össze a port. Figyelembe kell venni, hogy a táp gyorsan romlik, így ne készítsünk el egyszerre túl sok tápot. A készítésnél ügyelnünk kell, hogy a táphoz öntött víz ne legyen túl forró, mert csomós lesz. A táphoz annyi vizet öntsünk, hogy krémesen pépes legyen, de 6 napos kor alatt sokkal folyósabbra állítsuk össze. Fontos, hogy a táp ne legyen túl forró, mert gyorsan megégethetik a begyüket, ill. túl hideg se legyen! Etetéskor arra is figyeljünk oda, hogy a begyet ne töltsük feszülésig tele, mert akár szét is repedhet. Ajánlott minden egyes etetést lejegyezni, ill. napi rendszerességgel mérni.

Milyen időközönként mekkora mennyiséget adjunk a fiókáknak?

• 1-6. napon 2 óránként 1-1,5 ml 
• 6-8. napon 2 óránként 2,5  ml 
• 8-10. napon 3 óránként 3-3,5 ml 
• 9-12. napon 3 óránként 4-5 ml 
• 12 naptól egészen az átszokásig 4-6 óránként 5-6,5 ml
• 21-26. napon már csak minden 6. órában, majd a 26. naptól már csak reggel és este etessük a fiókákat.

Fontos, hogy a szilárd eleségre történő szoktatás fokozatosan történjen. A 25-26. naptól már csak napi kétszer etessük fecskendővel a fiókát, mellette biztosítsunk számára egész nap tojásos lágyeleséget, csíráztatott magvakat, fürtöskölest, zöldségeket, gyümölcsöket stb. Ha már látjuk, hogy a fiókák a felkínált táplálékot fogyasztják, a 45. naptól fokozatosan csökkenthető a nevelőtáp mennyisége. Emellett folyamatosan biztosítsunk nekik rendes mageleséget, fürtöskölest stb.

HÁTRÁNYOK

Mi a baj a kézzelneveléssel?

• kézzelnevelés során, főleg a fajtársaktól elzárt, izolált kézzelnevelés során a madárnak nem nyílik alkalma megtanulni a madárlétet
• az embert rosszul a fajtársának tekinti, úgy bánik vele, mint a fajtársaival (szexuális igényeit ugyanúgy kielégíti az emberen, az emberek közül keres párt magának, majd szépen a többi embert támadni fogja, mivel a konkurenciát távol igyekszik tartani a párjától)
• a nimfák a természetben sem hagyják el a párjukat, legalább hallótávolságon belül vannak, sosincsenek egyedül
• ha egy nimfa az embert tekinti párjának, úgy fog hozzá kötődni
• mikor a párja elmegy, nincs ott, a madár kétségbeesetten kiabál utána
• a szexuális frusztráltság fokozódik
• a gazdi ilyenkor úgy gondolja, jó lenne neki egy pár, és hoz még egy madarat…. és mi a madár reakciója?
• nem tud mit kezdeni a másik madárral, fél tőle, támadja, nem érti, mit akar az a tollas izé ott a területén, és inkább a gazdiját keresi….
• a kézzelnevelt nimfák, főleg ha sokáig egyedül éltek, alkalmatlanok, vagy csak nagyon nehezen lehet őket reszocializálni egy másik nimfához…
• a madár frusztrált lesz, mert a gazdája nincs mellette napi 24 órát: kiabál
• a kiáltásai már egyre jobban az agyára megy mindenkinek… mit csinálnak?
• letakarják a kalitkát, nem foglalkoznak vele, bezárják a szobába stb. ezzel növelve a madár frusztrációját, szorongását…
• a madár is továbblép: elkezdi tépni a tollait… míg  kopasz nem lesz.
• ha már az sem segít, akár a saját húsát is tépi, ami ugyan ritka, de nagyon súlyos lelki sérülésre mutat
• a kézzelnevelt madarak (egyedül tartva) hatványozottan hajlamosabbak a tolltépésre
• a kézzelnevelt madarak (egyedül tartva) hatványozottan hajlamosabbak valamilyen pszichés zavarra
• a kézzelnevelt madaraknál tapasztalni a szerkezeti gyengeséget.
• a madarak a fiókákat begyben előemésztett takarmánnyal, a begy váladékával, hámsejtjeivel, és a szülőktől származó immunglobulinokkal kevert péppel etetik a kicsiket, mely megfelelő védelmet nyújt, segíti kifejleszteni az immunrendszert. Ezzel szemben a kézzelnevelt madarak egy mesterségesen előállított porral etetik, melyet mesterségesen előállított vitaminokból, fehérjékből, nyomelemekből áll. Jó esetben eltalálják az adott faj fejlődéséhez szükséges arányokat, mennyiségeket, de sokszor nem. A kézzelnevelő tápszereknél többször fordul elő csontosodási zavar, angolkór. A szülőmadár testmeleg eleséget öklendezik fel a fiókáiknak. Ehhez képest számtalan kézzelnevelt fióka pusztul el méltatlanul, mert nem tudták rendesen beállítani a hőfokot, nem jó mennyiséggel etettek, túl sűrű volt a pép, nem megfelelőek a klímatikus tényezők, vagy szimplán gané körülmények között állította elő a pépet, majd a fiókát egy csodás fertőzés vitte el… Nagy ára van a kézzelnevelésnek, így ha nem szükséges, csinálják a szülők, akik jobban fogják tudni – ösztönből – hogy mit kell csinálniuk, mint egy idegen faj, az ember.

Kézzelnevelés során előforduló problémák

• túl sűrű a pép (begyben pang a kaja, ami erjedni kezd, gázosodik, az emésztés leáll, a kicsi elpusztul)
• túl forró a pép ( a begy nyálkahártyája megég, súlyos esetben olyan mély, hogy sipolyozni kezd a bőrrel – ami kaja bemegy a begyébe, a begyéből kijövő lyukon át a bőrre folyik a takarmány…)
• túl hideg a pép (leáll az emésztés, pangani kezd a cucc, lásd fenn..)
• túl sűrűn ráetetnek (begyben még van takarmány és úgy etetnek rá, a begy túlterhelt lesz, a fala feszül, a fájdalom miatt az emésztés leáll, a kaja pang, lásd fenn..)
• nem kellő a fecskendők/pipetták fertőtlenítése, így nagyon súlyos fertőzések jelenhetnek meg (candida, aspergillosis, salmonella stb.)
• angolkór, satnyaság (rossz minőségű tápszer, tipikus „házi” kotyvasztékok…)
• csőrdeformitás (kicsi korban még képlékeny szerkezet, gyorsan deformálódik, vagy megnyomjuk, vagy ahogy a pipettát betuszkolják a csőrébe, úgy a felső csőrkáva eltolódik… életre szóló élmény a csőrkorrekcióra járás…)
• egyszerűen elpusztul (érzékenyek a fiókák, nem megfelelő hőmérséklet, páratartalom, takarmányozás esetén sajnos gyorsan elpusztulnak)
• önállóvá válás nehézségei (nagyon gyakori, hogy a kézzelnevelt madár nem akar önállóvá válni, hiszen sokkal könnyebb etetve lenni, emellett senki nem mutatja meg, milyen madárnak lenni)
• pszichés problémák (embert fajtársának tekinti, amiből jó nem születik, főleg egyedültartással kombinálva komoly, számtalan pszichés problémát okoz… Időben szocializáld a madarakhoz, vagy egy életen át szenvedni fog a madár attól, mert ő nem tud mit kezdeni a fajtársakkal, az ember pedig nem képes az ő fajtársa lenni)